Kond vezér

Kond (Könd, Kund, Kende, Kurszán) vezér a honfoglaló magyarok hét vezérének egyike.

Élete

Anonymus a Gesta Hungarorum című művében Kend néven említi:

„Ettől Árpád vezérnek nagy jókedve támadt, s minden vitézének különféle ajándékokat adott: ... Kendnek, Korcán apjának földet adományozott Attila király városától a százhalomig és Diódig, fiának meg egy várat népe őrizetére. Korcán aztán ezt a várat a maga nevéről neveztette, s ez a név a mai napig sem merült feledésbe.”

Kézai Simon mester is megemlíti Könd néven a Magyar Krónikája című művében:

„Az ötödik sereg kapitányát Könd-nek hívták. Ez a Nyír körűl lakott; fiait Kücsid-nek és Kopján-nak hivták.”

Emlékek

• Kond vezér második fiának utódai alkották a Kaplony nemzetséget, mely a középkor folyamán több ágra oszlott, belőlük került ki a Károlyi, Vetési, Bagosi, Csomaközi család.

• A Millenniumi emlékmű emlékoszlopánál a bal oldali első szobor, mely Zala György alkotása és 1928-ban állították fel, Kond vezér 4,7 méteres bronz lovasszobra.

• A Kőszegi-hegységben Velem közelében található a Hét vezér forrás, mely tulajdonképpen egy forrás, melyből hét lyukon folyik a víz egy kis medencébe. Ezeket a lyukakat a hét vezérről nevezték el.

• Gárdonyi Géza így ír Kondról a Hét vezér című versében:

„...Kendé-nek is fehér volt már a feje,

mint őszszel a vén havasok teteje:

de nagyokat rikoltott a csatában:

„Fiatalság, ezt csináld meg utánam!” ...”

• A Képes Krónikában leírt fehér ló mondája szerint Árpád fejedelem Kusidot, Kond vezér fiát küldte, hogy lovagolja keresztül az új hazát és nézze meg, miféle népek lakják azt.
•