Elf
Az elf mitologikus lény volt a pogány germán népeknél; az észak-európai folklórban máig fennmaradt. Az elfek eredetileg kisebb termékenységistenek voltak, akiket apró, de gyönyörű fiatal férfiakként és nőkként ábrázoltak, akik az erdőkben, a föld alatt vagy kutakban és forrásokban éltek, halhatatlanok voltak és varázserővel rendelkeztek. A fantasyba J. R. R. Tolkien nagysikerű A Gyűrűk Ura című regényén keresztül kerültek be, ami az emberekhez hasonlatos, de sokkal tökéletesebb és az öregedéstől mentes lényekként ábrázolta őket.
Az elf szót a feltételezett protoindoeurópai *albh (fehér) szóból származnak.[1] A magyar fantasy-irodalom elfeknek vagy (Göncz Árpád Tolkien-fordítása nyomán) tündéknek hívja őket. |